.jpg)
Alia bármit megadott volna, hogy elnyerje Ashley szívét, de a végzet más utat jelölt ki számukra.
EGY
Dühösen
letörölte a könnycseppet, amely lassan legördült az arcán. A tehetetlenség, ami
hónapok óta fojtogatta, apránként elszívva az életenergiája valamennyi cseppjét,
most elborította. Tudata, az életösztönnel karöltve, eddig mindig megóvta a végső
megoldástól. Ez idáig. Egy darabig csak ült az ágy szélén, maga elé meredve.
Ráébredt, hogy a csoda, amire évek óta várt, nem fog bekövetkezni. Nincs
értelme tovább várnia. Nincs mire.
Lassan
felállt, kifejezéstelen arccal indult a pár lépésnyire lévő konyha felé. Pár
pillanat erejéig nekitámaszkodott a fényes mahagóni pultnak, le sem véve a
szemét a fehér nyelű késről. A húsz centis pengéjű húsvágó kés mintha magától
csusszant volna a kezébe. Megbabonázva meredt a fényes acélpengére. Ahogy
lépkedett a hálószoba felé, a korábbi heves és mindent elborító fájdalom
fokozatosan eltompult. A megvetett ágyra dőlt, kezében a késsel egyensúlyozva.
Óvatosan feljebb csusszant, fejét a hűvös selyempárnára hajtva.
A
kés markolatán összezáródtak merev ujjai, a pengét szertartásos mozdulattal a
mellkasára fektette.
Tágra
nyílt szemekkel bámulta a fehérre festett mennyezetet. Megborzongott, amint a
penge hidegsége áthatolt türkiz blúza vékony anyagán. Kristinre gondolt, mire
heves fájdalom szorította össze a mellkasát. Csak remélte, hogy egyszer majd
megérti miért tette. Különben is, lassan felnőtt nővé cseperedik. Előbb-utóbb
úgysem lesz szüksége rá. Bár minden erejével küzdött ellene, a férfi képe
tolakodott a tudatába. Lehunyta szemeit és elmerült az emlékeiben. Egy-egy
képkocka jelent meg lelki szemei előtt. Huncut mosolya, kakaóbarna szemének
egy-egy villanása, gyönyörű kezei, melyeket soha nem volt alkalma megérinteni.
Képzelete néhány pillanat alatt húsz év távlatába repítette.
Arcvonásai
ellágyultak, ajkai önkéntelenül szétnyíltak, amikor arra a soha el nem csókolt
csókra gondolt, amit már milliószor lejátszott a fejében.
A
lift hangos csattanással megállt az emeleten, ami kizökkentette az álmodozás
kellemes állapotából. Önkéntelenül összerezzent és fülelni kezdett. Könnyed
léptek hangja hallatszott, majd csend lett. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el az
ajkát, melyről alig vett tudomást.
Elszántan
kinyitotta a szemét, a kést határozott mozdulattal felemelte, hegyét mellkasa
közepének szegezte. Mindkét kezével szorosan fogta a markolatot, megelőzve hogy
döfés közben félrecsússzon, csak kisebb sérülést okozva. Biztosra akart menni.
Várt,
maga sem tudta, mire. Talán arra, hogy valaki rákiáltson, hogy ne csináljon
őrültséget és tegye le a kést. Remélte, hogy az őrangyalai közbelépnek, mivel
még nem jött el az ideje és megmentik. De semmi hasonló nem történt. Az
őrangyalai szemmel láthatóan nem törték magukat a megmentésével, talán
szabadságolták magukat vagy egyszerűen hidegen hagyta őket az, amire készült.
Szorosan
behunyta a szemét, mivel nagyon is félt a fájdalomtól. Soha nem viselte túl
jól. A halál közelsége nem riasztotta vissza, már beletörődött a sorsába. De a
fájdalom! Azon szeretett volna mielőbb túl lenni. Még utoljára felidézte a
szeretett férfi arcát, emlékezetébe akarta vésni minden egyes arcvonását. Arra
számított, hogy még utoljára láthatja hogy elbúcsúzzon tőle. Legalább
gondolatban. De a sors másként akarta. Nem adta meg neki a lehetőséget, bárhogy
is igyekezett, hogy összehozza az utolsó találkozót.
A
karjai sajogni kezdtek, az izmai tiltakoztak a szokatlan pozíció ellen, amibe
hosszú percek óta merevedtek. Halk kopogás ütötte meg a fülét. Először azt
hitte valamelyik szomszédjánál kopogtatnak és nem vett tudomást a magánya
csendjébe tolakodó zajról. De a kopogás tovább folytatódott. Esze ágában sem
volt ajtót nyitni. Minden egyes másodperccel távolodott a való, anyagi
világtól. Nem volt többé visszaút.
Hallgatta
a szíve szapora, erős dobbanásait. Mintha összetört szíve mindent megtett volna
ebben az utolsó pillanatban, hogy felhívja magára a figyelmet.
Pattanásig
szívta a tüdejét levegővel. – Ashley
– súgta – majd a kést még feljebb emelte és nézte, ahogy
milliméterről-milliméterre közeledik a mellkasához. Az utolsó hang, ami a
tudatába tolakodott Ashley hangja volt, amint a nevét kiabálta, miközben a borotvaéles
és könyörtelen penge a bőrébe hatolt.
