A hét dala

Adam Lambert - Aftermath
http://www.youtube.com/watch?v=Fag3UY6iHFE

Újra beleszerettem ebbe a gyönyörű dalba, melynek a mondanivalója különösen aktuális számomra. Elmerülve Adam varázslatos hangjába, úgy érzed kicsit könnyedebbé válik körülötted a világ. 

Csodára Várva

Újabb rövid részlet a történetből:

Elszántan kinyitotta a szemét, a kést határozott mozdulattal felemelte, hegyét mellkasa közepére szegezte. Mindkét kezével szorosan fogta a markolatot, megelőzve hogy döfés közben félrecsússzon, csak kisebb sérülést okozva. Biztosra akart menni.

Várt, maga sem tudta, mire. Talán arra, hogy valaki rákiáltson, hogy ne csináljon őrültséget és tegye le a kést. Remélte, hogy az őrangyalai közbelépnek, mivel még nem jött el az ideje és megmentik. De semmi hasonló nem történt. Az őrangyalai szemmel láthatóan nem törték magukat a megmentésével, talán szabadságolták magukat vagy egyszerűen hidegen hagyta őket az, amire készült.

Szorosan behunyta a szemét, mivel nagyon is félt a fájdalomtól. Soha nem viselte túl jól. A halál közelsége nem riasztotta vissza, már beletörődött a sorsába. De a fájdalom! Azon szeretett volna mielőbb túl lenni. Még utoljára felidézte a szeretett férfi arcát, emlékezetébe akarta vésni minden egyes arcvonását. Arra számított, hogy még utoljára láthatja hogy elbúcsúzzon tőle. Legalább gondolatban. De a sors másként akarta. Nem adta meg neki a lehetőséget, bárhogy is igyekezett, hogy összehozza az utolsó találkozót.

A karjai sajogni kezdtek, az izmai tiltakoztak a szokatlan pozíció ellen, amibe hosszú percek óta merevedtek. Halk kopogás ütötte meg a fülét. Először azt hitte valamelyik szomszédjánál kopogtatnak és nem vett tudomást a magánya csendjébe tolakodó zajról. De a kopogás tovább folytatódott. Esze ágában sem volt ajtót nyitni. Minden egyes másodperccel távolodott a való, anyagi világtól. Nem volt többé visszaút.

Hallgatta a szíve szapora, erős dobbanásait. Mintha összetört szíve mindent megtett volna ebben az utolsó pillanatban, hogy felhívja magára a figyelmet.

Pattanásig szívta a tüdejét levegővel. – Ashley – súgta – majd a kést még feljebb emelte és nézte, ahogy milliméterről-milliméterre közeledik a mellkasához. Az utolsó hang, ami a tudatába tolakodott Ashley hangja volt, amint a nevét kiabálta, miközben a borotvaéles és könyörtelen penge a bőrébe hatolt.