Ma tizenegy napja annak, hogy megkezdődött az idei National Novel Writing Month, röviden Nano.
Aki még nem ismerné, annak elmondom, hogy a résztvevők számára a feladat a következő: harminc nap alatt megírni egy minimum 50 ezer szavas regényt, történetet vagy bármilyen többé-kevésbé egész irományt.
A feladat nem tűnik teljesíthetetlennek, ha naponta leírsz 1667 szót, a kihívás teljesíthető. Csak éppen ebben rejlik a dolog nehézsége, hiszen a szorgalmas és szerencsés keveseken kívül, akik valóban képesek minden áldott nap teljesíteni a tervet /de hát abban mi az izgalmas, tehetnénk fel a kérdést/, vagyunk mi többiek.
Akik egyik nap szárnyalnak és három-négyezer szóval gyarapítják a regényüket, azután a következő nap csüggedten ülnek a számítógép előtt és megszenvednek minden épkézláb mondatért. Ezeken az ihlettelen napokon örülnek, ha néhány száz vagy jó esetben ezer szót képesek begépelni a szövegszerkesztő programjukba.
Ezenkívül bármikor közbejöhet az ÉLET. Például egy betegség formájában, ami pont a Nano kezdetén kap el, és tesz napokra harcképtelenné, hogy azután négy-öt akár hat nap és mintegy tízezer! szó hátránnyal vágjál neki a nagy küzdelemnek.
A lényeg azonban, hogy sohase add fel. Írj amennyit csak tudsz, és csodálkozva látod majd, hogyan gyarapodik napról-napra a történeted, és áll össze regénnyé. Nekem már kétszer sikerült, és betegség ide vagy oda az idén sem adom fel. Mert nincs annál jobb érzés, amikor november harmincadikán megjelenik a neved mellett az áhított lila WINNER azaz győztes felirat.
Jó munkát!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése